22 lövés – 2 óra gyilkolás

Jean Renoról sokáig nem lehetett hallani szinte semmit. Talán egy eldugott tengerparti villában falatozta a croissantokat, talán különleges borokat kóstolgatott, de az is lehet, hogy ha nyugdíjba nem is vonult, egyszerűen csak kiírta magát egy időre a francia filmipar forgatókönyvéből, és úgy döntött, néha kijár neki egy kis szabadság…

Bárhogy is volt, elég energiát gyűjtött ahhoz, hogy idén ősszel duplázni tudjon, és kapásból két olyan kasszasikernek ígérkező, akciódús filmmel térjen vissza, mint a nemrég bemutatott ,,A belső kör” című gengszteres, illetve a legújabb ,,22 lövés” című maffiózós alkotás, melynek nem mellesleg igaz történet az alapja.

Gengszter vagy maffiózó, Jean Reno idős korára igencsak morcosra vette a figurát. Bár sosem volt egy Steve Martin, mindkét filmje, különösen az utóbbi szó szerint véresen komolyra sikeredett, és nem hogy könnyed szórakozáshoz, de még egy könnyed popcorn-cola menühöz sem igen ajánlott.

Az erősebbik nem erősebb idegzettel rendelkező tagjai minden bizonnyal jobban fogják élvezni az akciót, melyben Jean Reno, mint visszavonult maffiafőnök mutatkozik be, akit egy napon 22 találat ér, amelyet természetesen nem hagyhat szó nélkül, és sorra kezdi üldözni az ellenséges csoport tagjait.

A történet meglehetősen sablonos, a látvány meglehetősen visszataszító, de a színészi alakítások kétségtelenül mesteriek. Bár Reno már olykor a filmek szuperhőseit , Stallonét és Swarzeneggert is meghazudtolva, nem hogy a jég hátán, de 22 golyó, egy látványos motorbaleset és egy drótkerítéssel történő közelebbi megismerkedés után is életben van, már-már a halhatatlanság határát súrolva.

Az elpusztíthatatlan maffiafőnök karakterében valahogy az is kicsit viccesnek tűnik, hogy bár éveken át bűnözött és törvényt sértett, most, hogy fiát kell megmentenie , kijelenti, hogy nőket és gyerekeket nem öl. Na, rajtuk kívül viszont szinte mindenki mást!

Valakit születésnapján, valakit a temetőben, valakit pedig esküvője napján ér a végzetes lövés, és Reno, egy alkoholizmusba bánatát fojtó rendőrnő segítségével a háttérben, kiírtja majdhogynem a francia alvilág felét. Mindezt persze olyan hidegvérrel, sőt nyugalommal, mint ahogy más a reggeli kávéját iszogatja.

Maffiózóéknál a család az első, ezt már a Keresztapa óta tudjuk, és ha ehhez a ,,jó bűnözőnek” is vértócsákon keresztül vezet az út, nincs mese, barát vagy ellenség, a leszámolás elkerülhetetlen. De bűnös útra lépni kívánóknak érdemes figyelembe venni a meglepően frappánsan végződő film kulcsmondatát: ,,A kiontott vér soha nem szárad fel”.

Címkék:
Kapcsolódó cikkek:
HIRDETÉS
Vitrinblog
Vitrin Blog | ...Divat, Stílus & Szépségápolás Kicsiny Kirakata...
hirdetés