A történet egy orosz disszidenssel kezdődik, aki „hétköznapi” módon besétál a CIA-hoz, és egy kihallgatás folytán leoroszkémezi főhősnőnket, Salt ügynököt. Azt állítja, hogy Saltot és a többi alvó ügynököt kiképezték, hogy éveket várjanak igazi munkaadójuk megbízására, miközben beépülnek az amerikai közösségbe, valamint a fontosabb pozíciókba. Salt feladata: az orosz elnök meggyilkolása. Zavarodottnak tűnő színésznőnk értetlenül pislog, majd a következő pillanatban futásnak ered. Vajon bűnös vagy ártatlan?

Míg a felütés és a kezdeti képkockák meggyőzőek, valamint egy izgalmas thrillert ígérnek a fordulatokra éhes nézőközönségnek, az ezután következő események „némiképp” elszakadnak a valóság talajától.  Salt elindul, hogy megmentse férjét, és átverekedje magát az ügynökök hadán. Miután a film letudja a  megható jeleneteket, Jolie átkapcsol robotharcosba, barnára festi haját és Terminátort megszégyenítő harci hévvel lekaratézza az összes jól képzett titkos ügynököt és ellenfelet.

Salt még a legjobban őrzött, legdurvább biztonságtechnikával ellátott bunkerből is úgy sétálgat be-ki, mint más egy plázába. Liftaknákba ugrál, és nincs az a balhé, amit ő ne úszna meg néhány karcolással. A film jól indul, tele van látványos üldözéses és akciójelenettel, majd egy idő után számomra elveszti realitását.

Ennek ellenére egy jól megírt sztoriról van szó, mely a végsőkig húzza a „ki a rossz fiú” rejtély megfejtését. A végén természetesen megkapjuk a várva várt csattanót is, ahogyan az lenni szokott az ilyen filmeknél.

A főszereplő karakterét eredetileg egy férfi játszotta volna, csak később írták át női szerepre. A színésznő elmondása szerint ez az alakítása volt a „legnőietlenebb”, hiszen ezútal leginkább férfiasabb énje dominált.

A filmet azoknak ajánlom, akik rajongnak az akciódús jelenetekért, robbantgatásokért, lövöldözésekért és verekedésekért, szerették Lara Croftot és általában is kedvelik a színésznő alakításait. Tja, és imádják Angelina picit túltöltött száját...