Egy kezelésre szoruló teremtés

Súlyos emberi sorsok klasszikus történetbe csavarva néhol érthetetlen kivitelezéssel. Elképzelhető, hogy csupán az én lelkem nem bírja befogadni az ilyen filmeket, vagy hogy nem rendelkezem kellő művészi érzékkel, mindenesetre a most megjelenő, Mundruczó Kornél rendezte Szelíd teremtés nálam nem aratott túl nagy sikert.

Vontatott események, érzelemmentes párbeszédek, depresszió és öngyilkos hangulat nem csak a vásznon, de a nézőtéren is. Tudom, a művészet néhol érthetetlen, máskor pedig hosszú időt igényel elemezni, de van, hogy a festő már az üres vásznat is műalkotásnak állítja be, csak mert számára a fehér szín mély érzelmeket rejt. A Szelíd teremtés esetében az elgondolás szép, a kivitelezés kevésbé. Frankenstein megbélyegzett figurájának mai magyar köntösbe csomagolása ötletes fogásnak bizonyult, azonban a megindító események ellenére sem  tudok a filmmelvagy a szereplőkkel azonosulni.

A történet Mary Shelley Frankenstein című könyvére épül, mely a szeretett, mégis kitaszított ember életét dolgozza fel. A szelíd teremtésben ez a mítosz az apa-fia kapcsolatban éled újjá egy már jobb napokat is látott bérház falai között. Főhősünk Nagy Rudolf, kinek ártatlan tekintete mögött zakkant elme lakozik, nem éppen a szavak embere. Pontosabban alig van néhány mondata, és az is  gyakran ismétlődik. De ez nagyjából igaz az egész szereplőgárdára.

Az „Éhes vagyok”, „Hagyjál!”, valamint „Ki az apám?” azt hiszem, kimerítik főszereplőnk szótárát, de talán ezek a legfontosabb mondatok, melyeket ismernünk kell.  A film persze igazából nem a dialógusokra épült, hanem tekintetekre, kimondatlan érzésekre, amit néha megfogtak, máskor pedig Rudi bambán meredt a semmibe.

Még az események legelején egy rendező készül filmje megvalósítására, melynek érdekessége, hogy maga Mundruczó Kornél, a Szelíd teremtés rendezője játssza a fiú apját és az alkotás készítőjét. Az intézetből szökött Rudolf véletlenül kerül a castingra, majd mikor szerelmes férfit kell eljátszania egy ártatlan manikűrös lánnyal, úgy dönt, „szerelme” jeléül megfojtja körömprofi áldozatát. Bizonyos csoda folytán, nem tudom hogyan, rendezőnk megérzi, hogy a fiú bizony az ő teremtménye és a drámai cselekmények innentől veszik csak igazán kezdetüket.

Sorba hullanak ugyanis „szelíd kis Rudink” körül az emberek. Majd rátalál a nagy szerelemre, egy lányra, aki, valljuk be, tökéletesen passzol főhősünkhöz, mivel semmivel sem hagyja el több szó a száját, mint locsi-fecsi barátunkét. Ezután még van néhány érzelmes pillanat, na meg néhány hulla, de a tragikus végkifejlett elkerülhetetlen.

A produkció a cannes-i filmfesztiválra is kijutott, bár a nemzetközi vélemények megoszlottak róla. A történet alapjában szeretetről, felelősségről szól, amivel nem lenne semmi gond, ha nem ilyen vontatott, unalmas kivitelezésbe és párbeszédekbe lenne elhelyezve. Végül azoknak ajánlom a legújabb Monduczó alkotást, akik hajlandóak hosszú időt szentelni a karakterek fejtegetésére, kedvelik a művészprodukciókat és szeretik a szinte „néma” filmeket.

Címkék: ,
Kapcsolódó cikkek:
HIRDETÉS
Vitrinblog
Vitrin Blog | ...Divat, Stílus & Szépségápolás Kicsiny Kirakata...
hirdetés