A valóság persze jóval egyszerűbb, mint első hallásra gondolnánk. Maria Lani sosem volt színésznő, és nem létezett semmilyen horrorfilm, melyben szerepelt volna. Csupán fantáziája és leleményessége eredménye ez a mese, melyben a rideg igazság az, hogy a hölgy csupán egy Prágából jött mezei gyorsíró volt, ki egyrészről ügyesen hazudott, másrészről pedig könnyen és gyorsan akarta növelni bankszámláját.

A képeket, melyeket Párizs nagy festői készítettek, természetesen kiállításuk után fogta és Amerikába vitte, ahol jó pénzért könnyes búcsút intett nekik. John Galliano pedig 2011-es tavaszi kollekcióját újra egy különös történet köré építette, melyben a misztikus festmények életre keltek a kifutón.

A bemutató láttán meg kell mondjam, úgy tűnik, igazzá válik a mostanában kialakult szállóige, miszerint Galliano nem tud rosszat csinálni. A képeknek igazi színpadi hangulatuk van, melyben nagy szerepük van a modelleknek, a ruháknak és az erősen kifejező jellegű sminkeknek.

A vidám, tavaszi, bohókás darabok mellett helyet kaptak a 20.század finom úrihölgyeit jellemző kreációk is, melyekben a színes kalaprengetegnek kiemelt szerepet szánt a dizájner.

A ruhákat a párizsi divathéten mutatták be és a kollekció híven tükrözi azt, amiért Gallianot zseniális tervezőnek tartom. Egy izgalmas történet kreatív megvalósítása varázslatosan szép és egyedi ruhacsodákban elrejtve.