Divat.hu:Hogyan indult el a márka?

Szabó Gabi: Dolgoztam a Zagabo előtt több magyar márkának mint modellező és részben mint tervező. Mindig tervben volt, hogy elkezdem a saját tervezést, de a sok munka miatt sosem volt rá idő. A harmincadik születésnapomra kaptam a márkát a barátnőmtől és a férjemtől. A barátnőm titokban elkérte az általam megálmodott ruhák terveit és a WAMP-on zsűriztette és elintézte, hogy mehetünk. Így indult el. A kezdeteknél nem volt kollekció jellege, mert gyorsan kellett tervezni és elkészíteni a ruhákat.

Elsődleges célunk az volt, hogy maradjunk meg a hétköznapi és hordható ruháknál. Engem sose vonzottak a nagyon elegáns ruhák, nagyestélyik – ez tőlem nagyon távol állt –, inkább a mindennap hordható, játékos ruhák tetszettek. Számomra nagyon lényegesek a szabásvonalak, ezekkel sokat játszom, széles az a kör, akinek tervezek. Kétféle stílus van: az egyik a kicsit nőiesebb ruhák, kosztümök, az elegánsabb vonal, korban 25-től felfelé. És a másik vonalban a kapucnis felsők – én ezeket játszóruháknak hívom, kicsit lazább, például mély ülepű nadrágok tartoznak ehhez. Ez a kétféle stílus bennem is megvan és a ruhákban is, ezért azt mondom, hogy széles a skála, akinek ajánlom őket.

Honnan jött a Zagabo elnevezés?

A páromnak, illetve a barátnőmnek köszönhetem, hogy elindult a Zagabo. Elkezdtek ötletelni, sok név felmerült, ez maradt.

Mi volt az első ruha, ami után nagyon kapkodtak?

Egy gyűrt anyagból készült nyári ruha volt, félvállas. Csípőrészen volt egy rugalmas betét és alul is gumival húzott volt, tehát kicsit hagymaszerű formája volt. Ez a ruhám aratott először sikert.

Hogyan hatottak Rád azok az emberek, akiknél a Zagabo indulása előtt dolgoztál?

Beépítek a tervezésbe sok mindent. Rajzolni könnyű, a papír sok mindent elbír, de utána nem is biztos, hogy felvéve úgy áll, ahogy lerajzoltam. Gyakorlati szempontból volt inkább meghatározó a kapcsolat.

Beszéljünk az esőkabátról. Hogyan indult?

Az az egyik legsikeresebb darabunk. Mivel utálom az esernyőt, ezért mindig szerettem volna egy olyan esőkabátot, ami nőies. Derékban karcsú, az alja pedig terülős és legyen kapucnija. Mindig szerettem volna egy ilyet, de soha sehol nem találtam. Szerettem volna színeset, na, az meg végképp nem volt. Elkezdtem tervezni, kivittük a WAMP-ra, és így indult. Az elején visszafogottabb színekkel indultunk, de a pink az egyik legsikeresebb szín. Kombinálni a színeket egyéni megrendelésre szoktam. A tervezésben, anyagválasztásban és színekben nagyon rugalmas vagyok, mert nekem az a fontos, hogy a megrendelő boldog legyen.

Milyen anyagokkal szeretsz dolgozni?

Szeretem a természetes anyagokat, mert hordásban az a kényelmes – jó, ha van benne azért egy kis elasztikusság –, mert a hétköznapokban a kényelmesség nagyon fontos. A természetes alapanyagokat keresem.

Hogyan alakítottad ki a tavaszi kollekciót?

Mindig figyelem, hogy mi az épp aktuális trend szín, de azért próbálom úgy alakítani, hogy tükrözze a személyiségemet, most az okker és a türkiz nagy divat. Ezekkel próbálok játszani. Természetesen az anyagválasztás is meghatározó. Figyelem a divatot, de nem erőltetem magamra, mindig arra törekszem, hogy a saját stílusommal össze tudjam hangolni. A szabásvonalak nekem nagyon meghatározóak, azzal szeretek játszani. Például a gallérokat legalább ötféleképpen lehet hordani, attól függően, hogy milyen kedve van az öltözék viselőjének. Vesz fel hozzá láncot vagy nem vesz fel hozzá, vagy kinyitja a gallért. A variálhatóság, az már egy hozzánk kapcsolódó dolog, amit meg akartam tartani. Aztán ebben az évben jött a rakásokkal és a masnikkal való játék, ez határozza meg a tavaszi kollekciót.

A kismama-kollekciót az hívta életre, hogy nem volt olyan kismamaruha, amit a várandósságod alatt szívesen hordtál volna?

Mindig is foglalkoztatott a kismamaruha, de amikor én vártam Dávidot, akkor magamon tudtam kísérletezni, hogy mik azok a hajtások és mi az a szabás, ami tényleg praktikus. Ugyanolyan természetes anyagokat szerettem volna használni, amik a sima kollekcióban is szerepeltek. Nem csak a rugalmas anyagot szerettem volna használni, ami általában ilyenkor szokványos. Az ember ilyenkor nagynak érzi magát és ez az anyag nem előnyös.

Milyenek voltak a visszajelzések a kismamaruhákról?

Teljesen pozitívak, de aminek a legjobban örültem, az az volt, hogy nemcsak kismamák vásárolták. Innen tudtam, hogy tényleg működnek azok a dolgok, amiket kigondoltam: nem kell előnytelen, hatalmas ruhákat hordani akkor, amikor valaki gyermeket vár. A WAMP-on vették meg általában a nem kismamák. A kismama-kollekció fenn marad, és most szeretném bővíteni a tavaszi kollekcióval.

Mennyire befolyásolnak a vevőid?

Van, hogy néha befolyásol. Ha látom azt, hogy mi az, amit többen szeretnének, akkor megcsinálom. Ha van olyan, ami több embernek tetszik és szeretik, használják is, akkor természetesen a szerint alakítom a ruhát vagy találunk ki egy újat.

Mik a terveid a jövőre?

Szépen lassan készül a bemutatóterem – most még félkész állapotban van –, a cél befejezni és tovább növögetni. Szeretnék férfiruhákkal is foglalkozni. Egy-egy férfidolgot már csináltam, csak kollekció szinten nem kezdtem el még vele foglalkozni, mert az élet azt hozta, hogy a következő a kismama-kollekció lett. Sokszor keresnek meg, hogy fiúruhákat nem csinálok-e? Szóval most elkezdem. A fiúkkal mondjuk az a nehezebb, hogy nem szeretnek próbákra járni, akár többször is eljönni, amíg kialakul az adott ruha. Mondjuk ez is változhat, hiszen ők is szeretik variálni a színeket, a szabásokat. Nem szeretném nőies vonalba elvinni a férfikollekciót, az maradjon férfias. Itt is két vonalat tervezek: az egyik elegánsabb, letisztultabb vonal. A másikat pedig sportosnak tervezem: sok zsebes nadrág, kapucnis felsők. Szerintem év vége felé készen lesz ez is.