Olasz Divat VS. Francia Divat

2010.01.21., 12:47

Köztudottan minden ország divatjának megvan a maga jellegzetessége, ami védjeggyévé vált. Az angol divat például híres a férfi szabóságairól, az úgynevezett Dandy tradícióról, a manapság egyre jobban feltörekvő orosz divat a népi jellegű és történelmi múltat felidéző elemeiről, a japán a magas színvonalú szabászati technológiáiról. Lássuk most csak a két alapvető, divat terén talán legtradicionálisabb országokat, melyeknek fővárosait még mindig a divat fővárosának nevezünk: Milánó és Párizs.

Megvizsgáltuk a két ország divatját, milyen alapvető különbség is van köztük.

Az olasz divat legfőbb jellemzője a „dolce vita” életérzés, a luxus jegyében. A tervezők a legnemesebb, legdrágább anyagokkal dolgoznak, szabászatilag nagyon magas színvonalat képviselnek. Ha például férfiöltönyre gondolunk, rögtön eszünkbe jut Armani. Jellemző még a részletek gazdagsága, az alkalmi ruhák csillogása. Az arany és ezüst kiegészítők kicsit már giccs határait feszegetik (Versace).

Előszeretettel használják nyomott mintaként a logókat (Dolce & Gabbana). A kollekciókban gyakran fedezhetünk föl szőrmét, ezegyes tervezők tradicionális eleme is egyben (Marni, Gucci).

A luxus kiegészítők népszerűsége jelentős (Prada, Fendi), melyek szintén a túldíszítettségre hajaznak, s a gazdagság érzetét keltik az emberben. Formailag nem mondhatni, hogy a legerősebbek, de mindezt feledteti velünk a gazdag részletek intenzitása, a feszes karcsú fűzők gyakori felbukkanása, a lágy drapériák – amik valószínűleg az ókorra vezethető vissza -.

Jellemző még a mintatervezés, illetve azoknak az egyszerű szabásvonalhoz való párosítása (Pucci, Etro).

A francia divat rendelkezik talán a legnagyobb és legváltozatosabb múlttal, gondoljunk csak a Napkirályra, vagy a rokokóra. Már itt föltűnnek a látványos formai elemek… a mai divatban sincs ez másképp, mert formailag igencsak magas színvonalon tudnak gondolkodni és tervezni.

Kreativitásuk nem csak a részletekben rejtőzik, térben is terveznek. Véleményem szerint kifinomultabb, de egyben "strictebb" is. Nem beszélve a minőségi anyagokról, és kellékekről. A luxus érzetét gyakran nem a túlburjánzó részletekkel keltik, hanem a „kevesebb több” elven alapul.

Talán kicsit nehezebben fogadják el a más országok stílusait, de ne felejtsük el, hogy a legtöbb újítás mégiscsak tőlük ered. Gondolhatunk itt Coco Chanel-re, a Dior divatházra, a Pret-á-porter, illetve az Haute Couture fogalmak megteremtésére.

Az Haute Couture-t a mai napig csak a magukénak mondják, olyannyira, hogy más nemzetiségű tervező ugyanolyan színvonalú kollekcióit nem engedik így nevezni, sem ebbe a csoportba befogadni. Egyetlen kivétel, John Galliano, a Dior divatház jelenlegi kreatív igazgatója. Nem véletlen, hogy a legtöbb tervező és annak tanuló fiatal Párizsban óhajt okulni és ott megfelelni.

Egyetlen átmenetet tudnék fölhozni a két ország divatja közt, és ez Spanyolország. Gondoljunk például a Balenciaga divatházra, ahol gyakran a kifinomult részletek és az anyagok mellett a formákra is nagy hangsúlyt fektetnek, és igyekeznek megtalálni a tökéletes egyensúlyt.

Melyik stílus illik hozzád jobban? A Dolce Vita, az élet adta lehetőségek élvezőjét képviselő, vagy a Petit Parisien, a stílusos Francia hölgyet megformáló karakter?